Önvédelem – Mikor engedélyezett?

Jogi rovatunkban az osztrák jogszabályi kérdésekben eligazodni szándékozó olvasóinknak nyújtunk segítséget, Dr. iur. Bräuer-Nagy Levente B. bécsi ügyvéd segítségével. Az alábbi bejegyzés az önvédelem kereteit és korlátait elemzi az osztrák büntetőjog értelmében.

Az önvédelem nem engedély az erőszak alkalmazására, hanem jogilag szabályozott védelemhez való jog. De mikor indokolt és mik a határai?

Az önvédelem jogalapja

Az osztrák büntető törvénykönyv (StGB) az önvédelmet a StGB 3. szakaszában szabályozza. Eszerint nem cselekszik jogellenesen az, „aki csak az élet, az egészség, a testi épség, a szabadság vagy a tulajdon elleni jelenlegi vagy fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges védekezést alkalmazza.”

Ez a rendelkezés az egyéni jogi érdekek védelmét szolgálja, és a megtámadott személynek jogot biztosít a védekezésre, de csak a támadás azonnali és végleges megállításához szükséges mértékben. A StGB 3. § (2) bekezdése szabályozza az önvédelem túllépésének jogkövetkezményeit. Erről akkor beszélünk, ha a védelmi cselekmény túllépi a szükséges mértéket, különösen ha létezett volna kevésbé drasztikus védekezési lehetőség, amely ugyanolyan hatékonyan megállíthatta volna a támadást.

Az önvédelem határai – mikor nem megfelelő a védekezés?

Az önvédelem nem lehet aránytalan a támadáshoz képest. Ez azt jelenti, hogy a túlzott vagy szükségtelenül kemény reakció megengedhetetlen, főként akkor, ha a megtámadottat csak kisebb hátrány fenyegeti, vagy ha a támadás már véget ért.

A Legfelsőbb Bíróság ítélete az önvédelemről – mikor jogos egy ütés?

Hasznos gyakorlati példával szolgál a Legfelsőbb Bíróság (OGH) egyik ítélete (OGH 1 Ob 137/24i, 2024.10.09.). Két ismerős véletlenül összetalálkozott. Egyikük erősen ittas volt, és provokálni, lökdösni, majd ütni kezdte a másikat. Amikor a megtámadott megpróbálta megpofozni a támadót, az ököllel arcon ütötte, de ezzel nem okozott komolyabb sérülést. Miután a támadó továbbra is megpróbálta ütlegelni, az áldozat először elfutott. Amikor azonban észrevette, hogy követik, megfordult, és erősebben arcon ütötte a támadót, ami törést okozott.

Az elsőfokú bíróság jogszerű önvédelemnek minősítette a cselekményt. A másodfokú bíróság ellenben úgy látta, hogy a védekezés túllépte az önvédelem határát. A Legfelsőbb Bíróság végül az elsőfokú bíróság álláspontját erősítette meg, mivel a támadó fizikailag fölényben volt, a megtámadott korábban már próbált elfutni, az első, enyhébb ütés nem volt elegendő a támadás megállításához. A döntés egyértelművé teszi, hogy egy önvédelmi cselekmény akkor is igazolható lehet, ha első ránézésre drasztikusnak tűnik. Mindig az a kulcskérdés, hogy szükséges volt-e, és nem állt-e rendelkezésre egy szelídebb, de ugyanolyan hatékony alternatíva.

Az önvédelem és annak következményei – mikor vannak jogi következmények?

Különös figyelmet kell fordítani a StGB 3. § (2) bekezdése szerinti túllépésre. Aki nem megfelelő védekezést választ, jogi következményekkel számolhat. A bíróságok minden esetet egyedileg vizsgálnak meg annak eldöntésére, hogy valóban szükséges volt-e a tettlegesség, vagy elegendő lett volna-e egy enyhébb védekezési forma.

Fontos megjegyezni, hogy nem minden erőszakos védekezés minősül automatikusan önvédelemnek. Ha valaki veszélyes helyzetbe kerül, érdemes a legenyhébb, de még hatékony védekezési módot választani. Aki elhamarkodottan fegyverhez nyúl vagy túlzott erőszakot alkalmaz, gyorsan büntetőeljárás alanyává válhat. Ugyanakkor csak addig megengedett az önvédelem, amíg a támadás zajlik vagy közvetlenül fenyeget. A támadás befejezése után tett megtorló lépés már nem önvédelemnek, hanem büntetendő cselekménynek számít.

Összegzés - az önvédelem megengedett, de nem korlátlanul

Az önvédelem olyan fontos jog, amely védelmet nyújt a jogtalan támadásokkal szemben, ám csak a törvényes kereteken belül gyakorolható. A lényeg, hogy a védekezés szükséges és arányos legyen. A StGB 3. szakasza alapján bárki hivatkozhat az önvédelemre, ám aki túllépi a szükséges mértéket, az jogi következményekkel nézhet szembe. A legfőbb szabály tehát mindig: a legegyszerűbb, ám eredményes megoldást válasszuk.

---

Autor:

RA Dr. Levente B. Nagy, nagy@nagy.law